6.~

Torrie

- Hülyén érzem magam.. - Néztem végig magamon. Érdekesen mutattam Zayn fekete csőfarmerében, a fekete pólójában és a fekete csövessapijában..
- Hülyén is nézel ki.. - Nevette el magát Zayn.
- Menj a francba. - Csaptam hasba vigyorogva.
- Nem ám.. Még így is nagyon dögös vagy. - Kacsintott rám egy szívdöglesztő mosollyal, majd ismételten elnevette magát.
- Egyébként még mindig nem értem mi ennek az egésznek a lényege.. Elég lett volna kinézni az ablakon, értelmes emberek módjára.
- Van jobb dolgod ? - Kérdőn nézett rám. Megadva magamat, kezeimet feltartottam. Kiléptünk a folyosóra ahol rögtön szemtanúi lehettünk egy igazán sikeres tigrisbukfencnek. Miután végignéztem a srácokon elröhögtem magam és megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyedüli aki idiótán néz ki.
A fiúk szépen sorban csúsztak le egymás után a lépcső korlátján. Én viszont ledermedtem. Egyszer csináltam ilyet életem során, és akkor is lezúgtam.. Nagy levegőt vettem, majd felültem rá.
- Egyszer élünk. - Motyogtam magamban és elindultam. Meglepően élveztem. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a közepe felé egy 'kicsit' felgyorsultam. A végén pedig a szó szoros értelmében nekirepültem valakinek. Szerencsére szembe állt, szóval sikeresen elkapott.
- Köszi Liam. - Mosolyogtam megmentőmre, miután visszanyertem az egyensúlyom. Valaki folyamatosan pisszegett, mire mindannyian a hang irányába fordultunk. Louis volt az egy nővény mögül. Intett nekünk, mi meg odasiettünk hozzá.
- Látjátok azt a 3 bőröndhordozó izét..? A folyosón ezekkel a csodákkal fogunk végigszáguldani. - Magyarázás közben össze-vissza mutogatott.
- Nem akarok közbeszólni..De ezért titeket nem fognak innen kihajítani..? - Felvont szemöldökkel néztem rájuk. A válasz egy egyhangú 'Nem' volt.
Kettesével foglaltunk be egy kocsit.
- Én állok, te pedig hajtod.Oké ? - Néztem Zayn-re.
- Nem, nem oké.. - Széttárta a karjait és felvonta az egyik szemöldökét. Elővettem az ellenállhatatlan pillantásomat..
- Szállj fel. - Megforgatta a szemeit egy sóhaj kíséretében, én pedig vigyorogva felléptem a 'járműre'.
A folyosó közepe fele egy öltönyös fickó kezdett felénk közelíteni. Mindannyian megálltunk.
- Mégis mi a fenét művelnek maguk?! - Mordult ránk a férfi. - Attól, mert maguk híresek, még nem tehetik azt amihez épp' kedvük szottyan. Azonnal vigyék vissza ezeket oda, ahonnan elhozták és legyenek szívesek visszafáradni a szobájukba. - Csendben vártunk, míg elment.
- Utálom a hangulatrontó embereket. - Duzzogott Louis.
- Én valahogy sejtettem, hogy ez lesz.. Viszont a célunkat elértük, ugyanis szemmel láthatóan nincsen egy fotós se. Jobb lesz ha sietek.

Miután visszaöltöztem a saját ruháimba, nekiálltam kotorászni a táskámba.
- Mit keresel ? - Jött mellém Zayn.
- A telefonomat..Itt kell lennie.. - Mondtam, de túlzottan siettem a kutatással így a táska kiesett a kezemből, a tartalma pedig a földre borult.
- Francba.. - Sietősen hajoltam utána, de velem együtt Ő is leguggolt.
- Torrie..Mik ezek..? - Hangja komolyságot tükrözött. Kezében vagy 3 zacskó díszelgett..
- Semmi. - Mondhatni kitéptem őket a kezéből és visszadobáltam a táskámba. - Indulhatunk..? - Álltam fel hirtelen. Bólintott, felegyenesedett és el is indultunk.

Az út csendesen telt. Tisztában vagyok vele, hogy tudja mik voltak azok..
Megkönnyebbültem, mikor leparkolt a házunk előtt.
- Köszönök mindent. - Eleresztettem felé egy halvány mosolyt mire csak biccentett egyet.

Anyuék ismételten nem voltak sehol..Ezúttal hagytak egy cetlit a pulton. " Pár napra el kellett utaznunk. Ha bármi gondod van hívj. Kaját találsz a hűtőben, de nyugodtan rendelhetsz, ha ahhoz van kedved. Puszi.xx" Kivételesen nem a házibuli gondolata fordult meg először a fejemben. Megleptem saját magamat. Ez nem én vagyok. Amit ma műveltem..Az mind nem én voltam. Vagyis ha azt vesszük én voltam..A régi énem.